Tartsd velünk az irányt!

Miért fontos az önismeret? (felnőtteknek)

Budapest, 2015.08.27.

A válasz megtalálásához induljunk egy képzeletbeli utazásra térben és időben egyaránt. Utazzunk vissza az időben több mint kétezer évet, és keressük fel az ókori Hellász híres jóshelyét, Delfie-t. Már a szentély papnője, Püthia is érthetetlen vagy többféleképpen értelmezhető jóslatok helyett önmaguk megismerését ajánlotta a jóslatot kérőknek.

 

„Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy…
…Változtass magadon, és változni fog a sorsod is...”

 

Ezt erősítendő, a jósdába belépőket a kapu felett a következő szöveg fogadta: „Gnóthi szeatun - Ismerd meg önmagad”. Ebből a régi görög bölcsességből ma is sokat tanulhatunk.

Az egész életünkről elmondható, hogy egy végtelen tanulási folyamat, amelynek minden pillanatában tapasztalatokat szerzünk, legyenek azok pozitív vagy kellemetlen megtapasztalások. A különböző tapasztalatok és élethelyzetek hatására személyiségünk is formálódhat, változhat, noha a felnőttkor elejére (18-20 éves korunkra) személyiségünk főbb vonásai már kialakultak. Ahhoz, hogy a saját magunk által felfedezett vagy a környezetünk által jelzett változásokat megértsük, valamint hogy sikeresek és eredményesek legyünk, valóban ismernünk kell önmagunkat.

 

Sokszor, sok helyen hallhattuk, olvashattuk már azt a kifejezést, hogy önismeret. De mit is jelent ez valójában?

Az önismeret nem más, mint a magunkról alkotott kép, amely révén képesek vagyunk megfogalmazni pozitívumainkat, gyengeségeinket és korlátainkat illetve személyes jellemzőinket. Önismeretünk segítségével betekintést nyerhetünk viselkedésünk mozgatórugóiba, hátterébe.

Önmagunk reális megítélése az élet minden területén nélkülözhetetlenül fontos, az elégedett és sikeres élet alapköve. Az önismeret hiánya vagy nem megfelelő mélysége, önmagunk alulértékelését vagy túlértékelését eredményezi. Önmagunk alulértékelése esetén önbizalomhiány alakul ki, ami rengeteg kiaknázatlan potenciált eredményezhet. Így az eredményesség, sikeresség, elégedettség érzésétől fosztjuk meg magunkat. Sokkal kevesebbet vállalunk, mint amire képesek lennénk. Eredménytelenséghez és sikertelenséghez vezethet önmagunk túlértékelése is, hiszen ebben az esetben többet vállalunk, mint amit vagy amennyit teljesíteni tudunk.

 

Ahhoz, hogy a pályaorientáció folyamatában megfelelő döntést tudjunk hozni – legyen az akár pályamódosítás, átképzés, vagy munkavállalás –, szükséges a munka- és pályaválasztásban legfontosabb személyiségjellemzőink ismerete.

 

Meghatározó személyiségtulajdonságaink

 

Az önismeret egyik összetevője az érdeklődés, amely a tanulás és a munkavállalás folyamatában is az egyik leghangsúlyosabb szerepet kapja.

Személyiségünk lényeges vonása, hogy mivel foglalkozunk szívesen, milyen tevékenységet végzünk kedvünk szerint, mit csinálunk szabad perceinkben, milyen dolgokra figyelünk fel. Érdeklődésünk nagymértékben befolyásolja viselkedésünket, választásainkat, döntéseinket, mind a privát-, mind a szakmai életünkben egyaránt. Tapasztalatainkból felidézhetjük, hogy amikor érdeklődésünknek megfelelő munkát vagy tevékenységet végzünk, gyorsabban és nagyobb eredményességgel dolgozunk, könnyebben megtanuljuk a számunkra érdekes tananyagot, miközben kevesebb energiát fektetnünk ezekbe a tevékenységekbe.

Érdeklődésünk megfelelő szintű ismerete kiemelten fontos a pályaválasztás vagy munkavállalás során, hiszen csak így tudunk személyiségünknek megfelelő pályát, munkát választani. Álláskeresés, munkavállalás terén – de akár a nyugdíjas évekre készülve is – érdeklődés struktúránk feltárása, alaposabb megismerése érdekében, segítségünkre lehetnek a különböző kérdőívek, melyeket regisztráció után lehet elérni.

Másik fontos önismereti tényező a kompetencia, amely egy adott személy ismereteinek, készségeinek, képességeinek, magatartási, viselkedési jegyeinek összessége. A kompetencia által a személy képes egy meghatározott feladat eredményes teljesítésére.

A kompetenciákat megkülönböztethetjük a következők szerint (Nagy, 2010):

  • Személyes kompetencia (az egyén túlélését szolgálja pl.: önkiszolgálás);
  • Szociális kompetencia (az aktuális helyzetnek megfelelően szervezi a viselkedést, az egyén érdekein túl a közösség érdekeit is szolgálja);
  • Kognitív kompetenciák (funkciója a többi kompetencia szolgálata, alapja az általános problémamegoldó képesség, lényegében az információfeldolgozást megvalósító feltételrendszer);
  • Speciális kompetenciák (foglalkozások ellátásához szükséges komponensrendszer).  

A kompetenciáknak jelentős szerepük van a munkavégzés sikeressége illetve a munkával való megelégedettség szempontjából. A sikeresség – bármilyen pálya vagy foglalkozás tekintetében – részben kompetenciáink együttműködésétől és összekapcsolódásától függ, és minden foglalkozás különböző kompetenciák meglétét igényli. Fontos azonban azt is szem előtt tartanunk, hogy a siker másrészt szorosan összefügg az előzőekben tárgyalt személyiség jellemzőnkkel, az érdeklődéssel. Biztosan mindannyian ismerünk a környezetünkben olyan személyt, akinek teljesítménye a tanulásban, vagy a munkában messze elmarad kompetenciáinak színvonalától, és az arra is biztosan tudnánk példát mondani, amikor a szorgalom és az érdeklődés kiváló teljesítményeket eredményez valakinél. Éppen ezért nem elegendő önismeretünket csupán egy-egy tényező tekintetében mélyítenünk ahhoz, hogy komplex képet kapjunk önmagunkról.

Az érdeklődés, a képesség megismerése után a munkaértékkel, mint újabb személyiség jellemzőnkkel is fontos megismerkednünk. Az érték feltárása arról ad képet, hogy mi az, ami fontos nekünk a munka világában. Értékeink tapasztalati és tudati elemekből épülnek fel. A tapasztalat kifejezi ismereteinket a korábban működő előnyben részesített értékekre vonatkozóan, míg a tudati elemek a társadalmi értékekből alakulnak ki. Az értékek segítségével fejezzük ki viszonyunkat a természeti és társadalmi dolgokhoz, jelenségekhez, viszonyokhoz, és önmagunkhoz kapcsolódóan.

Az érték, mint önismereti tényező ismerete a munka világába lépve, már pályakezdőként is különösen fontos szereppel bír. Ebben az időszakban, a felnőtté válás során a társadalmi beilleszkedést segítik azok az értékek, amelyeket tanultunk vagy kiválasztottunk, amelyek biztosítják nekünk az önmagunkkal való azonosságot, hogy azok lehessünk, akik valójában is vagyunk.

 

Szintén az álláskeresés és munkavállalás kérdéskörhöz szorosan kapcsolódó személyiség jellemző a munkamód. A munkamód a tanulás és munkavégzés során folyamatosan alakuló személyiségjellemzőnk, amely sok összetevőből áll. Magába foglalja a munkatempót, az önállóságot, a precizitást és pontosságot, a monotónia-tűrést, és a fáradékonyságot is. Megmutatja, hogy hogyan szeretünk dolgozni. Ismerete által választ kaphatunk azokra a kérdésekre, hogy milyen környezetben, milyen típusú anyagokkal szeretünk dolgozni, inkább a szellemi vagy fizikai, a kevés vagy sok mozgást igénylő feladatokat részesítjük előnyben, egyedül vagy csoportban szeretünk dolgozni.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a munkamódot minden esetben befolyásolja az adott tevékenységhez fűződő érzelmi viszonyulás is. Az elégedett munkavégzéshez pedig szükséges, hogy az adott munka követelményei megfeleljenek egyéni munkamódunknak.

 

A tanulmányok befejezését követően a munka világába lépve fontos, hogy legyenek ismereteink a foglalkoztathatóság területeiről és szintjeiről. A foglalkoztathatóság azt mutatja meg, hogy a munkavállaló milyen valószínűséggel talál és lesz képes megtartani munkáját, hogy milyen erőforrásokkal, ismeretekkel rendelkezik az álláskereséshez, vannak-e karriertervei.

A foglalkoztathatóság területei közé az önismereten túl az alábbiak tartoznak:

  • Az állásmegtartási tudatosság magában foglalja mindazon viselkedési formákat, amelyek a munkahelyen való megfelelést támogatják. Ide tartoznak a kimondott és ki nem mondott munkaadói elvárások, valamint az ezekhez való alkalmazkodás.
  • Az álláskeresési tudatosság a munkaerő-piaci ismeretekről, jellemzőkről való tájékozódási módokat és csatornákat jelenti. Magába foglalja az eredményes és sikeres álláskeresési technikák ismeretét, valamint az álláskeresési módszerek előnyeit és hátrányait, az önéletrajz készítés valamint az állásinterjúra való felkészülés módját és önálló megvalósítását.
  • Erőforrásainkkal is tisztában kell lennünk, hogy eredményesek lehessünk a tanulmányok és álláskeresés folyamatában. Ismernünk kell érdekérvényesítő képességünket, motivációinkat, amelyek céljaink elérését segítik. Ide tartoznak azok a segítők és kapcsolataink is, akiknek támogatására (szakmai, anyagi, lelki) számíthatunk.
  • A karriertervezési tudatosság azt jelenti, hogy tájékozottak vagyunk a pályák, szakmák területén, és konkrét elképzeléseket tudunk megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy milyen pályát, foglalkozást válasszunk. Az elképzelt és/vagy választott szakmák jellemzőinek (anyagi és eszmei megbecsülés, elvárások, továbblépési lehetőségek, munkamód, szükséges képességek) ismeretét foglalja magában.

Foglalkoztathatóságának részletes megismeréséhez regisztráció után kitöltheti a Foglalkoztathatóság kérdőívet.

Ha fel tudjuk sorolni és akár példákkal is alá tudjuk támasztani erősségeinket – amelyekre pályaválasztásunkat vagy álláskeresésünket alapozzuk –, akkor megfelelő szintű önismerettel rendelkezünk. Az önismeret fontos szegmense az is, hogy nem csak erősségeinket, hanem gyengeségeinket, hiányosságainkat is ismerjük, tudjuk, hogy mely területek azok, amelyek fejlesztésére szorulnak. Mély önismeretet tükröz, ha felismerjük az élethosszig tartó tanulás jelentőségét és szükségességét, valamint kellő nyitottsággal is rendelkezünk ennek megvalósításához.

Mindezek figyelembe vételével és megvalósításával versenyképesek maradhatunk a munkaerő-piacon, valamint nem csak a bőrünkben érezhetjük jól magunkat, hanem a munka világában is sikeresek, eredményesek lehetünk.

Vissza a információkhoz