Tartsd velünk az irányt!

Piaci, utcai étel- és italárus

Milyen érdeklődési irányokkal kell rendelkezned?

Milyen egészségügyi követelményeket támaszt ez a foglalkozás?

Hogyan dolgozik?

Hol végzi a munkáját?

Milyen munkaidőben dolgozik?

Milyen nehézségek adódhatnak a munkavégzés során?

Milyen képzésben kell részt venned, ha ezt a pályát választod?

Képzési Útvonal

Mennyi keres átlagosan egy Piaci, utcai étel- és italárus?

Minimum 0 Ft - Maximum 0 Ft

Mennyire könnyű elhelyezkedni?

Milyen lehetőségeid lesznek ezzel a foglalkozással? Milyen karrierút áll előtted?

Rokon foglalkozások

Ehhez a foglalkozáshoz hasonló, azonos érdeklődési területhez tartozó, egyéb foglalkozások:

Érdekességek

A lacikonyha titkai

A piacok egyik elmaradhatatlan kelléke még ma is a lacikonyha. Az elnevezés eredetére több tézis is létezik. Az egyik szerint II. Ulászló királyunk volt a névadó. Az elszegényedett udvar viszonyait illusztrálja az a monda, hogy a királyi éléskamra kiürültével a király kénytelen volt a pórnéphez fordulni ennivalóért. A királyt kiszolgáló, korabeli „gyorsétkezdét” nevezték gúnyosan Ulászló, azaz „Laci konyhájának”. Más meggyőződések szerint az eredete onnan származik, hogy László napkor a vidéki háztartásokban a konyhát a házból „kiköltöztették” a szabad ég alá.

A lacikonyha fő, névadó készítménye a lacipecsenye vagy röviden laci. Ez nem más, mint gyors tűzön, frissen, hagymás, paprikás zsírban sült sertéshússzelet (leginkább comb), amit egy kettévágott cipó közé tesznek. A lacikonyhák frissen sült halat, kolbászt, hurkát is árultak, sőt akár liba-, kacsasültet is. A lacikonyhák körül ólálkodtak a lacibetyárok: pénztelen, szegény, elzüllött alakok, akiket jómódú ismerőseik megvendégeltek. A lacikonyhához általában sátor is tartozott, asztalokkal és székekkel, ahol le tudtak ülni a falatozók.

Az 1850-es években Pesten 26 lacikonyha működött, többségük a Széna téren és a Duna-parton.

Kürtőskalácsharc – Erdély kontra Szlovákia

Nem igazán képzelhető már el napjainkban bármiféle rendezvény kürtőskalács nélkül. A finomság eredetét illetően azonban még nincs megegyezés.

A köztudat szerint a kürtőskalács őshazája Erdély; a székelyek ünnepi süteménye volt. A keményfa parazsát, amely főzésre és melegedésre szolgált, tovább akarták hasznosítani – így született meg a kalács. A parazsat kivették a kályha tetejére, vagy a kemence elé, majd a fahengerre feltekert tésztát kristálycukorba hempergették, és addig forgatták a parázs felett, amíg a cukor rá nem karamellizálódott a tésztára. Az így elkészült kalácsot dióval, fahéjjal szórták meg.

A kalács másik eredeztetője Szlovákia. Skalicky trdelník néven nyújtottak be bejegyzési kérelmet az EU felé. Az említett pékárú egy üreges, henger alakú sült tésztaféle, amelynek belső átmérője 3-5 cm, külső átmérője 6-10 cm. Hagyományos módon készül; a megkelt tésztát kürtő alakúra tekerik, megkenik felvert tojásfehérjével, megszórják őrölt dióval, mandulával illetve kajszibarackmaggal, vagy ezek keverékével. Aranybarnára sütik, végül vaníliás cukorral kevert porcukorral meghintik. A kalácsot már a 19-20. század fordulóján árulták, vásárokon. Szájhagyomány szerint Skalica városában és környékén a kürtőskalács receptjét gróf Gvadányi József író, költő, szakács terjesztette el, aki 1783-1801 között élt a városban.

A mézeskalács titkai

A mézeskalácsot régen cserépformában, később mézeskalács-sütő formában készítették. Hazánkban már az aquincumi ásatásoknál is találtak több mézeskalács sütésre használt égetett cserépformát. Később a formák többnyire már fából készültek. A háztartásokban kisebb, egyszerűbb formákat, míg a mézeskalácsos mestereknél nagy, bőségesen díszített változatokat használtak. Ez útóbbiakat úgy készítették, hogy egy fadarabba belefaragták negatívban a mintát. Ebbe nyomkodták a tésztát, s így sütötték ki. A kisült mézeskalács olyan lett, mint egy kis dombormű, ezután már csak a cukormázas díszítés volt hátra.

Az 1200-as évektől kolostorok is készítettek vallásos tárgyú figurákat, életképeket. Idővel mézesbábos céhek is alakultak, amelyek míves díszítéseket készítettek rá. A formákat - amelyek jeleneteket, tárgyakat, személyeket ábrázoltak - mesterlegények, később ötvösök készítették. A mézeskalács az idők folyamán dísztárggyá, ajándéktárggyá vált. A századok alatt a díszítésnek jelképi rendszere alakult ki, vagyis mind formájában, mind a díszítésben meghatározott eseményhez köthető egy szépen elkészített mézeskalács. Jellegzetes motívummá vált a vásárokon, búcsúkon árult mézeskalácsszív, huszár.

A mézeskalácsokat formázhatják kézzel, szaggató formákkal, vagy ütőfával. Díszítésük is többféle módon történhet: lehet rá rajzolni tojáshabbal, bevonhatják tojáshabbal, festékkel vagy kakaóval, és díszíthetik különféle magokkal, vagy apró tárgyakkal, mint például a jellegzetes tükrös szív esetében.

Manapság a karácsonyi előkészületek egyik mozzanata a mézeskalács megsütése. A friss, illatos süteményt nem csak azonnali fogyasztásra, hanem a karácsonyfa díszítésére is használhatjuk.

Mit kínál a thai utca?

Thaiföldön ritkán ülnek be az emberek éttermekbe, ehelyett inkább gyorsan bekapnak valamit, valamelyik utcai árus kínálatából. Lépten-nyomon mini utcai konyhába lehet botlani: az árusok gurulós kocsikon sütik, grillezik ehető portékáikat. Az ékszakai thai piacokon kizárólag este 6 és reggel 6 között kapható specialitásokat lehet enni. Egy-egy árus rendszerint egyetlen ételre, annak egyetlen elkészítési módjára szakosodik, így abban igazán finomat kínál.

Thaiföldön a tésztaételek olcsó, gyors harapnivalónak számítanak, amit utcai árusoknál, vagy kis üzletekben lehet megvásárolni. Inkább két megbeszélés közti harapnivalónak, vagy egy éjszakai bulizás utáni nassolnivalónak számít, mint főételnek. Leghíresebb fajtája a phat thai, ez zöldséges sült tésztát jelent.

Az utcai kínálatból – különösen délen – a halétel sem hiányozhat. Ha még nagyon friss, akkor egyszerűen csak gőzölik, vagy egy kis chilivel, lime-mal, gyömbérrel ízesítve grillezik. Készülhet a hal roston, vagy banánlevélbe csomagolva, esetleg olajban ropogósra sütve.

A desszertet is könnyen be lehet szerezni az utcáról: ez leggyakrabban banánhéjba csomagolt ragacsos rizs, vagy vaníliakrémes kókusz, vagy egy darabka gyümölcszselé. Az édességekhez nem igazán használnak tejterméket vagy csokoládét, ezért európai ember számára kissé furcsa ízük lehet, mert főleg tápiókából, kókuszból, pálmacukorból vagy ragacsos rizsből készülnek.

Tájékozódási lehetőségek