Általános iskolások
Ön szerint mi kell ahhoz, hogy az állatorvos praktizálni kezdhessen?
Az állatorvos feladata, hogy felfedezze az egyes állatok betegségeit, rendellenességeit, diagnosztizálja azokat, illetve ellássa a sérüléseket, gyógyítsa a betegségeket, illetve betegség-megelőző lépéseket tegyen, például járványok esetében. Munkakörétől függően lehet, hogy kutatásokat folytat, állatorvosi elméleteket és műtéti eljárásokat dolgoz ki, illetve fejleszt tovább. Állatorvosokat találhatunk állatkórházakban, magánrendelőkben, az állat-egészségügyi szakigazgatásban, az élelmiszer-ellenőrzés területén, kutatólaboratóriumokban, a gyógyszeriparban, valamint állat- és környezetvédelemi szervezeteknél is.
Az állatorvos tevékenysége eltérő feladatokból tevődik össze. Alapvetően a beteg, sérült állatok gyógyítása a feladata, de az állatorvosok között sokan vannak, akik nem közvetlenül az állatok gyógyításával foglalkoznak. Közülük többen az élelmiszer-előállítás területén ügyelnek arra, hogy az emberek elé csak biztonságos eredetű állati termékek kerülhessenek fogyasztásra, vagy az állatorvosi gyógyszerforgalmazásban dolgoznak, illetve kutatómunkát végeznek egy intézetben. Az állatorvos munkája során leggyakrabban a következő tevékenységeket, illetve ezen tevékenységek egy részét végzi:
Az állatorvos munkájához az állatok kezeléséhez, gyógyításához és gondozásához kifejlesztett speciális eszközök egész sorát használja, emellett kapcsolatba kerül gyógyszerekkel, vegyi anyagokkal, továbbá irodai eszközöket is használ:
Az állatorvos specializációjától függően dolgozhat épületen belül - irodában, rendelőben, kórházban - vagy a szabadban – például ha haszonállatokat vizsgál. Munkája sok esetben utazással jár, hiszen el kell jutnia oda, ahol tartják az állatokat, legyen az például egy tanya, állattartó nagyüzem, lóversenypálya, vagy akár egy cirkusz.
A hatósági vagy hivatali munkát végző állatorvosok munkaideje általában rögzített és a normál munkarendnek megfelelően alakul, azaz a heti 40 órás munkaidőt hétfőtől péntekig dolgozzák le. A beteg állatok gyógyítása ugyanakkor nem köthető igazán munkaidőhöz, így az erre specializálódott állatorvos dolgozhat több műszakban, vagy ügyeletesként akár hétvégén, ünnepnapokon is.
A hivatali, irodai munkát végző állatorvosok munkájára nem jellemzőek környezeti ártalmak, veszélyek. Az állatgyógyításban aktívan részt vevő, terepre kiszálló állatorvosok munkájuk során a következő ártalmakkal, veszélyekkel szembesülhetnek:
Az állatorvosi tevékenység szellemi munka, amely sok esetben könnyű, vagy közepesen nehéz fizikai terheléssel is jár. Amennyiben a szakember sok időt tölt számítógépes ülőmunkával az irodában, például kutatóként, e tevékenység káros hatásainak, például a szem hosszú időn át tartó, erőteljes terhelése, illetve az ülőmunkával járó elhízás, egészségtelen életmód elkerülése érdekében fokozottan ügyelni kell a szem pihentetésére és a munka utáni megfelelő mennyiségű mozgásra.
Munkája során elsősorban a kezelt állatok gazdáival, az állattartókkal kerül kapcsolatba. Fontos emellett, hogy jó kapcsolatot tartson fenn:
Az állatorvos országos átlagkeresete havi bruttó 240.000 forint, ez az elmúlt években nem mutat jelentős változást. Az átlagkereset a munka jellegétől, a szakmai tapasztalattól, életkortól, illetve a földrajzi elhelyezkedéstől függően havi bruttó 200.000 és 280.000 forint között mozoghat. A magánpraxist kiépítő állatorvosok a körzetüktől és munkabírásuktól függően ettől eltérő havi keresetre számíthatnak.
Az előrejelzések megerősítik a szakma növekvő népszerűségét. Állatorvosi végzettséggel nem okoz gondot az elhelyezkedés, sőt a szakértők az elkövetkezendő évekre vonatkozóan még növekvő elhelyezkedési lehetőségekkel is számolnak. Ez főképp azok számára jelent pozitív kilátást, akik valamilyen területre szakosodnak: ez lehet egy-egy kutatási terület, adott szakismeretek, vagy akár idegen nyelv ismerete.
Az állatorvos tevékenysége akkor sikeres, ha az állategészségügy területén feladatait az elvárásoknak megfelelően ellátja, tehát például a hozzá forduló állattartók beteg jószágait megfelelő kezelésben részesíti, vagy kutatásainak eredményei hozzájárulnak a szakma színvonalának, tudásanyagának növeléséhez. Ennek megvalósításához a képzésben megszerzett szakmai ismeretek mellett a következő készségekre, képességekre van szükség:
A foglalkozás gyakorlását támogató egészségügyi tényezők az állatorvosi munka specializáltsága miatt – irodai/laboratóriumi vagy terepen végzett munka – eltérőek lehetnek. Általánosságban megfogalmazott elvárások a következők:
A képzésre való jelentkezéshez és a foglalkozás elsajátításához elengedhetetlenül szükséges magas szintű, szilárd alapokon nyugvó természettudományos ismeretekkel rendelkezni:
Az állatorvosi tevékenységhez ideális érdeklődésű emberek szívesen foglalkoznak gyakorlati problémák megoldásával, kivitelezésével, és az is fontos számukra, hogy munkájuknak belátható időn belül kézzelfogható, látható eredménye legyen. Fontos számukra a segítségadás, mint érték, szeretnek támogatni, segíteni másokat. Munkájuk során nem esnek kétségbe, ha egy-egy helyzet kockázattal jár, illetve ennek érdekében szeretnek és tudnak is más embereket irányítani.
A munkakör betöltéséhez az állatorvosi szakképzettség megszerzése szükséges, amely állatorvosi osztatlan szakon (MSc) szerezhető meg.
Az állatorvosi szakképzés az érettségi bizonyítvány megszerzése után kezdhető meg.
Az állatorvosi képzés osztatlan képzés, amely azt jelenti, hogy nem különül el az alapszak és mesterszak, hanem a felvételt nyertek tanulmányaik megkezdésétől mester szintű képzésben vesznek részt. A képzési idő 11 félév. A képzés során szakmai gyakorlatra is sor kerül, amely klinikusi, élelmiszerhigiéniai, állat-egészségügyi igazgatási és laboratóriumi diagnosztikai szakterületen folytatott összefüggő gyakorlat, időtartama legalább 15 hét.
A képzés során a hallgatók alapozó tárgyakat tanulnak először, majd ezekre épülő további szakképzésük a paraklinikai, a klinikai és élelmiszer-biztonsági modulokból áll. A képzés során kötelezően választható tárgyakat is felvehetnek a hallgatók. Néhány főbb tantárgy:
A végzettség megszerzése után a szakember többek között a következő munkakörökben helyezkedhet el:
A lótenyésztő szaktechnikus képes a kisüzemi lótenyésztés és -tartás teljes körű irányítására, szükség szerint a munka önálló elvégzésre is. Közép- és nagyüzemekben, felsőbb szintű vezetés mellett képes a tartástechnológia betartására, középszintű vezetési feladatokra. Önállóan végez törzskönyvezést, sporttevékenységet, lovaglást szervez, versenyeket felügyel, lovak értékesítésében vesz részt. Idegenforgalmi szolgáltatásokat is nyújt, például lovasbemutatók tartását engedélyezteti, illetve oktat is.
Korábban a végzett állatorvosok többsége a gazdasági haszonállatpraxisban dolgozott, az utóbbi évtizedekben a kedvtelésből tartott állatok állatorvosi ellátása igényel több szakembert. A kisállatok, egzotikus állatok és a lovak gyógyászata az emberek gyógyításának szintjét elérő vizsgálati, gyógyító és műtéti eljárások bevezetésével járt, és egyre nagyobb szerepet kap a közelmúlt világméretű járványai miatt a járványvédelem és a fokozott élelmiszer-biztonság is.
Az ókori görögök helyezték racionális alapra az állatorvoslást, az addigi mágikus hiedelmeken alapuló sámánkodást felváltva, bár gyógyszereik és eljárásaik távol álltak a ma elfogadottól. A középkori gyógykovácsok, tapasztalati gyógyítók után csak a 16. században vált ismét kutatási területté az állatgyógyászat. A hazai állatorvoslást a pesti egyetem állatgyógyászati tanszékének 1787-es felállításától számíthatjuk, majd 1875-ben megalakult a Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézet, amely még elfogadottabbá tette ezt a foglalkozást.