Tartsd velünk az irányt!

Kályha- és kandallóépítő

Milyen érdeklődési irányokkal kell rendelkezned?

Milyen egészségügyi követelményeket támaszt ez a foglalkozás?

Hogyan dolgozik?

Hol végzi a munkáját?

Milyen munkaidőben dolgozik?

Milyen nehézségek adódhatnak a munkavégzés során?

Milyen képzésben kell részt venned, ha ezt a pályát választod?

Képzési Útvonal

Mennyi keres átlagosan egy Kályha- és kandallóépítő?

Minimum 0 Ft - Maximum 0 Ft

Mennyire könnyű elhelyezkedni?

Milyen lehetőségeid lesznek ezzel a foglalkozással? Milyen karrierút áll előtted?

Rokon foglalkozások

Ehhez a foglalkozáshoz hasonló, azonos érdeklődési területhez tartozó, egyéb foglalkozások:

Érdekességek

Szentiván éji tűzrakás

Szentiván éjjelén hatalmas tüzeket raknak Európa-szerte. A június 24-i Szent Iván nap Keresztelő Szent János ünnepe. A magyar nyelvben Szentiván éj néven rögzült a nyár eleji ünnep, amelynek oka, hogy az Iván név a Jánosból alakult át (Joann-Jovan-Ivan).

A nyári napforduló, június 21-e az évnek az a napja, amikor a legmagasabb delelési ponton áll az égbolton a Nap. Ez az év leghosszabb nappala és a legrövidebb éjszakája. Ma már Szent Iván napját a nyári napfordulótól elválasztja 3 nap, de korábban ugyanarra a napra esett. Az eltolódás oka a naptárcsúszásban, illetve az egykori naptári reformokban rejlik.

A világ különböző pontjain eltérően ünnepelték az év leghosszabb napját, de a tűz valamilyen módon mindenhol szerepet kapott.

A nyárközépi tűzgyújtással az emberek a Napot próbálták támogatni a sötétséggel vívott harcában. Az éjszaka a sötétség és a halál birodalma, így az évnek ezen a pontján minél messzebb kell űzni az ártó szellemeket a fény erejével. A máglyáknak varázserőt is tulajdonítottak: védelmezett a betegségektől, a boszorkányoktól, sőt, elősegítette a jó termést, elűzte a jégesőt és a ködöt. A tűz különféle maradványait kitűnő amulettnek tartották. A hamuját a földekre szórták, hogy távol tartsa a kártevőket, a félig elégett nagyobb faágakat pedig az eresz alá tették, hogy védje a házat a villámcsapástól és tűzvésztől.

A 16. századi Németországban örömtüzeket gyújtottak Szent János napjának előestéjén.

Az emberek összegyűltek a tűz körül, ahol énekkel és körtánccal múlatták az időt. Üröm- és verbénafüzéreket aggattak magukra, a tüzet pedig a kezükben tartott szarkalábcsokron keresztül nézték, abban a hitben, hogy ez megőrzi szemük épségét az elkövetkezendő egy évben. Hajnaltájt az ürmöt és a verbénát bedobálták a tűzbe, és ezt kívánták: „Hagyjon el minden balszerencsém és égjen el ezekkel”.

Tájékozódási lehetőségek