Tartsd velünk az irányt!

Kőfaragó, műköves

Milyen érdeklődési irányokkal kell rendelkezned?

Milyen egészségügyi követelményeket támaszt ez a foglalkozás?

Hogyan dolgozik?

Hol végzi a munkáját?

Milyen munkaidőben dolgozik?

Milyen nehézségek adódhatnak a munkavégzés során?

Milyen képzésben kell részt venned, ha ezt a pályát választod?

Képzési Útvonal

Mennyi keres átlagosan egy Kőfaragó, műköves?

Minimum 0 Ft - Maximum 0 Ft

Mennyire könnyű elhelyezkedni?

Milyen lehetőségeid lesznek ezzel a foglalkozással? Milyen karrierút áll előtted?

Rokon foglalkozások

Ehhez a foglalkozáshoz hasonló, azonos érdeklődési területhez tartozó, egyéb foglalkozások:

Érdekességek

Szubjektív szobor-toplista

Milleniumi Emlékmű (Budapest, Hősök tere): az 1896-os ünnepségsorozatra készült monumentális szoborcsoport hazánk talán legismertebb ilyen jellegű köztéri alkotása. Közepén (35 méteres oszlopon) Gábriel arkangyal szobra áll a Szent Koronával és az apostoli kettős kereszttel. A bal oszlopcsarnokban Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Károly Róbert és Nagy Lajos, a másik oldalon pedig Hunyadi János, Mátyás király, Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobra található.

Anonymus szobra (Budapest, Városliget): Ligeti Miklós 1903-ban készült alkotása valószínűleg III. Béla király jegyzőjét (a titokzatos P mestert) ábrázolja. A szobrot – kilenc társával együtt – Ferenc József adományozta hazánknak a XX. század elején.

Turul emlékmű (Tatabánya): az emlékművet (a Hősök terén álló szoborcsoporthoz hasonlóan) az 1896-os milleniumi ünnepségekre rendelték, de főként anyagi gondok miatt csak jó tíz évvel később készült el teljesen. A Tatabánya címerében is szereplő alkotás Árpád honfoglaló magyarjainak állít emléket, méretei igazán impozánsak: „szárnyfesztávolsága”, illetve a karmai között tartott kard hossza egyaránt 14-15 méter.

A Húsvét-szigetek rejtelmes védelmezői

A háromszögletű Húsvét-szigetek partján a szárazföld felé forduló kőszobrok sorakoznak. A sziget oldalai 16, 18 és 24 méter hosszúak, és több ezer kilométer távolságra fekszik minden emberlakta területtől. Az első európaiak 1722-ben (húsvét napján) tették lábukat a szigetre, akiket vegyes viselkedéssel, ám többnyire barátságosan fogadtak a bennszülöttek. Meglepő módon egyesek bőre sötét volt, másoké vörös, megint másoké pedig kifejezetten fehér. Voltak, akiknek különösen nagy fülcimpáik voltak, amelyekről különös korongok lógtak le. Mivel a helyiek előszeretettel loptak a partraszállóktól, így kisebb viszályok törtek ki, és a hollandok egy nap múlva távoztak is. Hasonló tapasztalatokat tettek később, 1770-ben egy spanyol expedíció tagjai is, ám mire Cook kapitány a szigetre ért, teljesen más kép fogadta: a földet elhanyagolták, minden kipusztult, a bennszülöttek barátságtalanok voltak, fegyvert viseltek. A 19. században tovább siralmasodott a helyzet; a peruiak tizedelték az őslakosokat, és a rabszolga-kereskedők is jártak errefelé.

Már-már kihalás fenyegette ezt a kutúrát, amikor az európaiak tanulmányozás céljából megjelentek. Keresztény misszionáriusok érkeztek, akik többek között számos istenszoborra, faragott írásjelekkel teli fatáblácskákra bukkantak. A táblákon balról jobbra írtak, majd fordítva, jobbról balra folytatták. A jelek értelmét máig sem fejtették meg.

A legkülönösebb rejtély a szigeten mégis a parton sorakozó szoborcsoport, amit a helyiek moai kavakának hívnak. Többségük 4-10 méter magas, súlyuk átlagosan mintegy 20 tonna. A fejük aránytalanul nagy, álluk előreugrik, fülük hosszúkás, lábuk pedig nincsen. Egyes szobrok fején vörös sziklából készült kalap fedi. Érdekes, hogy a húsvét-szigetekiek nyelvében külön szó van arra a mozgásra, amikor nincs szükség a láb igénybevételére.

Már a helyiek sem tudják, hogyan kerülhettek ide a szobrok, mert az ő őseik érkezése előtt is már ott voltak.

Tájékozódási lehetőségek