Tartsd velünk az irányt!

Fa- és könnyűipari technikus

Milyen érdeklődési irányokkal kell rendelkezned?

Milyen egészségügyi követelményeket támaszt ez a foglalkozás?

Hogyan dolgozik?

Hol végzi a munkáját?

Milyen munkaidőben dolgozik?

Milyen nehézségek adódhatnak a munkavégzés során?

Milyen képzésben kell részt venned, ha ezt a pályát választod?

Képzési Útvonal

Mennyi keres átlagosan egy Fa- és könnyűipari technikus?

Minimum 0 Ft - Maximum 0 Ft

Mennyire könnyű elhelyezkedni?

Milyen lehetőségeid lesznek ezzel a foglalkozással? Milyen karrierút áll előtted?

Rokon foglalkozások

Ehhez a foglalkozáshoz hasonló, azonos érdeklődési területhez tartozó, egyéb foglalkozások:

Érdekességek

Faábécé és egyéb babonák

Sok régi népi hiedelem az élő fákkal kapcsolatban olyan ősi hitvilág maradványa, amely tisztelte a fák szellemeit.

Az ókori egyiptomi mítoszokban Ozirisz koporsója egy fenyő- vagy tamariszkuszfába kerül. Az Apollón által üldözött Daphné babérfává változik, míg Athéné istennő az athéniakat olajfával ajándékozza meg. A zsidó-keresztény szentírásban a tudás egy almafa gyümölcsével jut el az emberiséghez.

A keltákat olyan szoros kapcsolat fűzte a fákhoz, hogy megalkották a faábécét. Ezt egy 13 hónapos fanaptár egészíti ki. Az ábécé betűi egy-egy cserjét vagy fát jelölnek – és mint a nyugati csillagjegyeknél, ha valaki az adott hónapban született, akkor rendelkezik a hónaphoz tartozó növény tulajdonságaival.

A néphagyomány sok fához kötődő közmondást és szólást őriz, némelyekben bölcsesség is húzódik. Például a babona, hogy ne tüzeljünk égerfával, mivel az „öreglány” – szikrázik és pattog, remek tanácsnak tűnik, ha valaki nem akar megégni tűzrakás közben. Más mondások szintén gyakorlatiasak, például „a tölgy vonzza a mennykőt, a kőris a dörgést” azon a tényen alapul, hogy általában ezek a fák nőnek a legmagasabbra az erdőben, így a villám könnyedén beléjük csaphat.

A „faképnél hagy” mondás eredete ősi emlékekig nyúlik vissza. A kapufélfát régen kapubálvány helyettesítette: olyan szobor, amelynek földöntúli hatalmat tulajdonítottak. Az is szokás volt, hogy házibálványt, szellembábút készítettek az elhalt családtag lelke számára. Hogy az arcrész ne menjen tönkre, azt fémmel vonták be. Úgy képzelték, hogy a halott lelke visszajár az eltemetett testbe és régi otthonába, a faképbe. A gyászév letelte után a faképet elvitték egy távolabbi helyre az eredeti helyéről, mert azt tapasztalták, hogy egy év alatt a test elporlad, vagyis utána már nem tér belé vissza a lélek, és így a faképbe sem.

Tájékozódási lehetőségek